Készleten
9 790 Ft
A szex témáját sajnos még mindig körbeveszik a ki nem mondott gondolatok, a fel nem tett kérdések és a tévesen megítélt elméletek. Nem véletlen, hogy bizonytalanságunkban olykor feltesszük magunknak a kérdést miszerint, „Velem van a baj?”. Amíg mindenhol azt látjuk és halljuk, hogy mások mennyire felszabadultak, folyton kívánják egymást, vagy éppen tökéletesen működnek együtt, ott vannak a hétköznapi dolgok árnyaltabb oldalai, amelyek bizony nem mindig pozitív töltetűek.
A jól működő szexualitáshoz számos tényezőnek kellene klappolnia, ezért előfordul, hogy megijedünk, ha a sajátunkat nem érezzük kerek egésznek. A szex azonban nem egy sablonként működő dolog. Nincs két egyforma vágy, nincs két egyforma igény és nincs két egyforma ritmus. Amikor azonban erről megfeledkezve önmagunkat másokkal összehasonlítjuk, az fölösleges aggályokat, félelmeket és önértékelési problémákat szülhet. Szexshopunk ezen cikkében annak járunk utána, mi tekinthető valójában normálisnak a szexben, milyen tévhitek torzítják a saját megítélésünket, és hogyan találhatunk vissza önmagunkhoz és az önfeledt szexualitásunkhoz, mindezt ítélkezés és megfelelési kényszer nélkül.
Az emberi működés része, hogy szeretnénk kapaszkodókat találni, különösen olyan területeken, ahol bizonytalannak érezzük magunkat. A szex pontosan ilyen, hiszen egy intim, érzékeny téma, amiről ritkán beszélünk őszintén. Talán ez az oka annak, hogy sokan külső mintához próbálnak igazodni. Gondolunk itt ismerősök által elejtett félmondatokhoz, online történetekhez, filmbeli jelenetekhez vagy éppen a közösségi médiában kapott információkhoz. A gond ott kezdődik, hogy ezek a képek többnyire idealizáltak, kiragadott pillanatokat mutatnak, nem pedig a teljes valóságot, ami által könnyen hamis elképzelés alakulhat ki bennünk a „normális”-nak vélt dolgokról.
A folyamatos összehasonlítás szinte észrevétlenül épül be a gondolkodásunkba. Ha máshol azt látjuk, hogy minden tökéletesen működik, azonnal magunkban keressük majd a hibát. Megijedünk ha épp nincs kedvünk hozzá, fáradtak vagyunk, vagy egyszerűen nem tudunk ráhangolódni, holott a vágy semmiképp nem állandó, se nem kiszámítható, és főleg nem független az élethelyzetünktől. A stressz, az önbizalomhiány, a párkapcsolati feszültség vagy akár egy rosszabb időszak is elég ahhoz, hogy a szexualitás háttérbe szoruljon, ami azonban nem a „normálistól” eltérő dolog, sokkal inkább egy teljesen emberi reakció.
Amikor mégis ragaszkodunk egy elképzelt „normálishoz”, könnyen megfelelési kényszerbe csúszunk. A teljesítményre fókuszálva egészen más irányba visszük el a dolgot. Ekkor már ahelyett, hogy megélnénk a szex adta örömteli intim pillanatokat, üressé és rideggé válik az egész. A valódi kérdés tehát nem az, hogy az elképzelt „normálisnak” megfelelünk-e, hanem sokkal inkább az, hogy saját vágyainkat megtudjuk-e élni mindenféle kényszer nélkül.
Talán nem lövünk nagyon mellé, ha azt állítjuk, hogy ez az egyik leggyakrabban feltett kérdés a párkapcsolati szexet illetően, ettől függetlenül mégis ezt a kérdést lehet az egyik legnehezebb megválaszolni. Sokan konkrét számokat keresnek, heti vagy havi rendszerességet tekintve, remélve, hogy számukra megfelelő számokat látva „normálisnak” tekinthetik a saját helyzetüket. A valóság azonban ettől kicsit összetettebb, hiszen a szex gyakoriságát egy kapcsolatban nem lehet egyetlen mércével mérni. Minden kapcsolatnak megvan a saját ritmusa, amelyet az érzelmi intimitás, egy aktuális élethelyzet, a mindennapi stressz, a fáradtság és a lelkiállapot is folyamatosan befolyásol.
A kapcsolat elején általában minden új és sokkal hevesebb. A vágy ekkor még könnyebben és gyakrabban lobban fel, ami az idő múlásával, a hétköznapi dolgok, a munka, a felelősségek és az együttélés hatására természetes módon valamelyest ritkul. Ez azonban nem a vonzalom hiányát jelenti, hanem a kapcsolat más szintre történő lépését. A szexualitás a kapcsolat ezen szakaszában már jellemzően kevesebb, ám sokkal tudatosabb.
Fontos megérteni, hogy a vágy nem lineáris. Vannak időszakok, amikor erősebb, máskor háttérbe szorul, és ez önmagában nem probléma. Az viszont már sokkal nagyobb probléma, amikor a gyakoriság kérdését értékmérővé tesszük, és abból határozzuk meg a kapcsolat minőségét. A szex mennyisége ahogyan azt korábban már írtuk önmagában nem mond el mindent, sokkal fontosabb ugyanis az, hogy milyen érzéseket és intimitást teremt a szex két ember között.
Ijesztő tud lenni, amikor azon kapja magát az ember, hogy egyszerűen nincs kedve a szexhez. Ilyenkor persze könnyen megjelenhet a bűntudat, a megfelelési kényszer vagy éppen az a gondolat, hogy valami nincs rendben. Azt pedig fontos tudni, hogy a vágy hiánya önmagában nem feltétlenül jelent problémát. A szexuális kedv szorosan összefügg a testi-lelki állapotunkkal, az aktuális élethelyzetünkkel és azzal, mennyire érezzük magunkat biztonságban, illetve kiegyensúlyozottnak a mindennapokban.
Fontos különbséget tenni aközött, amikor alkalmanként nincs kedvünk a szexhez, és aközött, amikor ez az állapot már tartóssá válik. Egy fárasztóbb élethelyzet, egy stresszes időszak vagy akár az érzelmi kimerültség könnyen háttérbe szoríthatják a vágyat. Ezekben az esetekben azonban a szexuális érdeklődés az adott helyzet helyrebillenésével általában magától visszatér. A problémát azonban sokszor nem maga a vágy hiánya adja, hanem az, ahogyan reagálunk rá.
Ezzel szemben a vágy tartós hiánya már jelezhet mélyebb elakadást, amikor is érdemes lehet őszintén végig gondolni azt, hogy mi zajlik bennünk vagy a kapcsolatunkban valójában. A szexre semmiképpen ne kötelező feladatként tekintsünk, sokkal inkább egy kapcsolódási lehetőségre, amely akkor működik tökéletesen, ha az természetes módon, örömmel és őszintén történik.
Sok kapcsolatban eljön az a pont, amikor a felek felismerik, hogy másra vágynak, mint a párjuk. Ez persze gyakran ijesztő felismerés lehet, hiszen könnyű úgy értelmezni, mintha a kapcsolat alapja kérdőjeleződne meg. Valójában azonban a vágykülönbség teljesen természetes jelenség. Két különböző ember ritkán működik hosszú távon tökéletes szinkronban, különösen egy olyan érzékeny területen, mint a szexualitás. Teljesen normális, ha nem ugyanabban az időben, nem ugyanolyan módon és nem azonos intenzitással vágytok az együttlétre. Ezek a különbségek nem a kapcsolat hibáit jelzik, hanem két ember természetes módon eltérő igényeit. Higgyétek el, hogy a nyílt és őszinte kommunikáció nem azonnali megoldást ígér, de lehetőséget ad arra, hogy közösen találjátok meg azt az utat, amelyben mindkettőtök igényei helyet kaphatnak.
A vágykülönbségekhez gyakran fantáziák is társulnak, amelyekről talán még nehezebb beszélni. Sokak fejében él az a tévhit, hogy amit elképzelünk, azt feltétlenül meg is akarjuk élni a valóságban, pedig ez korántsem igaz. A fantáziák sokszor inkább belső képek, amelyek segítenek rávilágítani arra, hogy a vágyott dolgokon keresztül hová juthatunk el az intimitásunkban. Nem a kapcsolat hiányosságaira utalnak, hanem arra, hogy a vágy sokkal összetettebb annál, mint amit néhány merev elvárás szigorú keretek közé szorít.
A kapcsolatok egy bizonyos szintjén a szexjátékok használata sem elvetendő, ám sokan erre is még megvetendő dologként tekintenek. Sajnos gyakran pótlékként vagy amolyan vészmegoldásként tekintenek rájuk, pedig valójában lehetőségekkel teli eszközök. Lehetőséget kínálnak ugyanis többek közt a kapcsolatok megfűszerezésére, partnerünk vágyainak feltüzelésére, teste rezdüléseinek megfigyelésére, sőt még önmagunk megismerésére is. Használatuk nem azt jelenti, hogy a kapcsolatból hiányzik valami, sokkal inkább azt jelzi, hogy nyitottak vagytok az újra, a felfedezésre és a vágyak megélésére. Egy jól megválasztott szexeszköz hidat képezhet eltérő vágyak között, oldhatja a teljesítménykényszert, és biztonságos alapot biztosíthat ahhoz, hogy az intimitás ne elvárásként, hanem közös élményként élhessétek meg.
A szexben tehát a „normális” nem egy kívülről meghatározott szabályrendszer, hanem egy folyamatosan változó, személyes és intimitással teli mély megélés. Amit ma így élünk meg, holnap lehet, hogy máshogy érezzük, ami önmagában nem jelent problémát. A hangsúly nem az összehasonlításon vagy a megfelelésen van, hanem azon, hogy teret adjunk a saját vágyainknak, és elfogadjuk azt, hogy a szexualitás akkor működik igazán jól, amikor örömmel és vágyakozással teli.
